A főnök csendje. A hatalom nem azoké az embereké, akik megengedhetik maguknak, hogy nemleges választ adjanak, hanem azoké, akik megengedhetik, hogy ne adjanak semmiféle választ.

Amit csak a vezető tehet meg. Van, amikor azért nem veszed észre a démonaidat, mert a munkával együtt azokat is leosztod. Ez teszt is egyben: az az igazi vezető, akinek lidérceit mások viszik haza.

Kéznél van. A színlelt aggodalom az egyik legkönnyebben elsajátítható és legnehezebben leleplezhető manipulációs eszköz.

Konfliktus algebra. Egy vezető a beosztottjai közötti konfliktusokból termeli a belső politikai tőkét, amit aztán a közötte és a beosztottjai közötti konfliktusokban élhet fel. Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy tekintélyes vezető lehess szükséged van arra, hogy időnként komoly konfliktusokban békéltetőként tetszeleghess.

A perverz motiváció. Adot egy szint, amit, ha elész, már nem a sikereid okoznak elégtételt, hanem az, hogy hány embert frusztráltál le aktuális sikereiddel.

Mégis van! Pedig mostanában mennyire trendi azt vallani, hogy az emberiség megrekedt, hogy ugyan van helye, de nincs módja a fejlődésnek. Hibás gondolat, cáfolom: ha nincs fejlődés miért van az, hogy pont a legfiatalabb beosztottjaim nyerik el időnként a fukar elismerésemet azzal, hogy mennyire frissen innovatívan vertek át.

Az árnyalatnyi különbség köztünk. Azt mondod, érveljek. Biztos, hogy ezt akarod? Amikor nincsenek érveim, akkor érvelek a legjobban. Tényleg azt akarod, hogy érveljek? Nekem nem kell egyetlen érv sem ahhoz, hogy racionális maradjak, bár te, aki érzelmire és értelmire osztod az intelligenciát, ezt úgy sem értheted. Maradjunk annyiban: te az én jól képzett és kiszámítható munkatársam vagy, örülök, hogy megismertelek.

Az ideális világ, amiről a glancos menedzsment szemináriumokan beszélsz, az a világ, amelyben zavartalan és tökéletes a belső kommunikáció és a verseny lojális keretek között zajlik. Egy kommunikációs zavarok nélküli világ azt jelenti, hogy megértjük egymás céljait, motivációit és azonosulni tudunk velük. Egy ilyen világban nincs szükség vallásra, kapitalizmusra és top menedzserekre. Ha CEO vagy, akkor abból élsz, hogy az emberek a legkevésbé fontos dolgokban is hazudnak önmaguknak és egymásnak.

A kríziskommunikációs csapda. A PR osztály azt javasolja, hogy nem szabad nyilatkozni. Ez az első a legbölcsebb javaslat. A titkárságról valaki óvatosan arra céloz, hogy az igazságnak is vannak kegyesen és méltósággal kommunikálható formái, és praktikus is egy rövid gesztussal túllenni az egészen. Kiküldik kávéért.

Aztán, ahogy a dolgok kezdenek kontroll alá kerülni, úgy kezdenek elcsúszni: a közvetlen tanácsadók egy része azt javasolja, hogy okvetlenül reagálni kell, mert még azt hinné a világ, hogy a vállalatnak rejtegetni valója van. Ez az érv be szokott jönni a CEO-nál. A tanácsadók valóságos versenyben vannak abban, hogy ki talál ki hitelesebb fedő történetet. A CEO nagyon hálás: a közös bűn a legjobb team-building.

A közvetlen tanácsadók egy része azért javasolja a nyilatkozattételt, mert tudják, később páholyból nézhetik végig, ahogy a felettesek magukra húzzák a vizes lepedőt.

A következő lépés, hogy egy a CEO-hoz közeli ember kiáll és hazudik. Minél több morális érvet használ a nyilatkozatában, annál sárosabb a CEO. Ezt az első kifakadást fenyegető, szellemeskedő, banalizáló, szétbeszélő, rokonszenvhajhász nyilatkozatok és pontosítások egész sora követketi.

Felülírás. Az elején talán még el is döntöd, meddig mész el. De ez a lényegen nem sokat változtat.

Amikor pénzt kell termelned, nem létezik határ, ami azért mégis mindig ott van. A határ természete, hogy amikor előtted van, homályos, s ami után átlépted, már láthatatlan. Nincs határ és mégis ott van. Hiába döntöd el, meddig mész el, soha nem tudod, meddig mentél el.