A fáradság a legtisztességesebb érzés. Mert ellentétben más lelki jelzésekkel, akkor érzed magad fáradtnak, amikor tényleg fáradt vagy.
Az élégtétel szinte mindenkié. A boldogság az, amikor a feltöltődés jóleső érzés. A kiégés az, amikor a feltöltődés csömört okoz. A legtöbb ember, amikor feltöltődik, nem érez semmit, csak banális elégtételt.
A fáradtságról. A menedzseri önismeret az jelenti, hogy különbséget tudsz tenni a különféle fáradtságaid között. Mert minden fáradtság másra jó. A profizmus az jelenti, hogy követed és adminisztrálod a fáradtságaidat. A kiégés azt jelenti, hogy nem tudod előidézni magadban azt a fáradtságot, ami kreatívvá tesz.
A kiégés olyan, mint az éhség étvány nélkül.
Időnként szükséged van a függésre. A függés az, ami elhiteti veled, hogy szabad vagy és azt csinálsz, amit akarsz. Tudatosítsd nyugodtan a sikerfüggésed mert ez az a cella, ami számodra a szabadságot jelenti.
Pragmatikus. Ha választhatnék aközött, hogy boldog legyek vagy gazdag azt választanám: gazdag. A boldogság nem lehet állandó, a gazdaság biztosította kényelem és kiváltságosság viszont igen. Pragmatikus vagyok!
Minden az, aminek látszik. Fiatal vagy, agyad akár a szivacs. Olyan attitűddel lépsz be az üzleti közösségbe, mintha atom meghajtású szárnyas bicikli volnál. Elkönyveled első sikereidet és meglepve nyugtázod: minden olyan, amilyenek látszik.
Vén róka lettél, tele pénzzel és azzal a képességgel is rendelkezel, hogy ne bízz abban, hogy vannak örök igazságok. Láttad, milyen cinikus számítások vannak a nagy üzletek mögött, kalkulálsz a képmutatással, mert közben röntgen szemeid lettek. Közönnyel nyugtázod: minden az, aminek látszik.
A rutin lényege. A profi vezető akár évekig leplezheti, hogy csontig kiégett. Merthogy akkora rutinja van, hogy különösebb erőlködés nélkül szimulálni tudja, hogy valahogy mégiscsak friss, mégiscsak kreatív.
A nevetésről. Miért van az, hogy a nevetéshez a jókedvet társítjuk? Nem emlékszem, mikor nevettem utoljára úgy, hogy ne lett volna vele valami célom. Célon értem akár önmagam megtévesztését. Mert egy managernek nem akkor van jókedve, ha nevet, hanem akkor, ha hosszú perceket tékozol azzal, hogy céltalanul bámul ki az ablakon.
