Az önreflexióról. Ha erős vagy légy egyben fanatikus is. Így kevesebb energiát von el tőled az őrlő önreflexió. Ha gyenge vagy akár önreflektálhatsz is egész nap, annyira mindegy.

A legveszélyesebb politikus. Mi, menedzserek hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a legveszélyesebb politikus az, akinek nincs ideje ránk. A helyzet fordított, az a veszélyes politikus, akire neked nincs időd. Elmagyarázom: konok, céltudatos és tehetséges politikusnak indult és mivel szerencséje is volt elérte az általa kitűzött célt. Elég intelligens ahhoz, hogy tudja, feljebb nem juthat és elég dörzsölt ahhoz, hogy elnyert pozícióját senki ne veszélyeztesse. Eltelik két-három év és emberünk elkezd unatkozni, fontoskodni és adott pillanatban már nem lesz több időd rá. Neki viszont van ideje rád. Vagyis: ő a legveszélyesebb politikus.

Az egyedüli ember, akit irigylek. Húsz éve ráérzett kinek fog felderülni. Tizenöt éve elmondta ennek a politikusnak az első aranymondatot. Öt év múlva még mondott egyet, nemrég pedig még egyet. E volna a teljes életműve. Mert ő az a zseni, akinek neve nem a rangos lexikonokban, hanem a bizalmas fizetési listákon marad fenn.

Miért nem jó kritikai érzékkel rendelkezni? Ha színvonalas kritikai érzékkel rendelkezel, az kortársaid számára gyötrő számodra pedig kimerítő. Ne örülj a sors ironikus ajándékának, legfeljebb a szórakozni vágyó utókor számára lehetsz érdekes.

Alkati. Csak az egészen szerény emberek tudnak színvonalasan dicsekedni.

Minden az, aminek látszik. Fiatal vagy, agyad akár a szivacs. Olyan attitűddel lépsz be az üzleti közösségbe, mintha atom meghajtású szárnyas bicikli volnál. Elkönyveled első sikereidet és meglepve nyugtázod: minden olyan, amilyenek látszik.

Vén róka lettél, tele pénzzel és azzal a képességgel is rendelkezel, hogy ne bízz abban, hogy vannak örök igazságok. Láttad, milyen cinikus számítások vannak a nagy üzletek mögött, kalkulálsz a képmutatással, mert közben röntgen szemeid lettek. Közönnyel nyugtázod: minden az, aminek látszik.

A paranoiádról. Vezető vagy? Ez egyben azt is jelenti, hogy paranoiás is. Paranoiád annál nagyobb, minél kevésbé mérhető a siker és a kudarc azon a területen, amelyen dolgozol. Mert ha nem mérhető a siker és a kudarc, akkor mindig vita tárgya marad, hogy mennyit érsz. Ez azt jelenti, hogy a politikusok, a magas rangú egyháziak, a tanügyi vezetők és színházigazgatók a legparanoiásabbak. A sales managerek, a humanitárius szervezetek vezetői és a bankárok a legkevésbé paranoiások.

A cinizmusról. Annak idején egy új beosztottamat úgy mutatták be nekem, mint magát a szervízelhetetlenül cinikus embert. Az alanynak nem volt ellenvetése, minthogy ő maga is cinikusnak tartotta önmagát. A cinikus emberek fatalisták, ezért öncélúak és perverz önigazolást keresnek minden cselekedetük által – nem örültem az új ismeretségnek. Egy véletlen folytán, nem sokkal később megtudtam, hogy a cinikus emberünk valójában a vállalat egyedüli idealistája, a csapat lelke.

A cinizmust és álcinizmust nehéz megkülönböztetni, pedig ugyanúgy nincs közük egymáshoz, mint mosolynak és nevetésnek. A csapda: soha nem tudhatod magadról, hogy cinikus vagy-e vagy álcinikus, és ez pont elég ahhoz, hogy más se tudja.

A tökéletes HR-igazgató meg van áldva azzal a képességgel, hogy tekintetével leszedi a legyet a tapétáról és ösztönösen ügyel arra, hogy ne lássák az emberek táplálkozni. Így ad többlet alapot a kételynek, miszerint nem is ember.

A nárcisztikus manager. Ő az, aki kiváltságokat gyűjt, nem vállalkozást épít. Inkább hajt napokig egy 1000 eurós bizniszre, ha azt kiváltságként kaphatja meg, mint egy sima több ezer eurósra, ha arról nincs mit mesélnie.